(w)Ebjegyzet - kutya világ!

Hát kellett egy kis idő, mire feldolgoztuk a traumát, amit Frenki látogatása okozott... :-) és megírom ezt.

De! A lakás, a cipők és idegeink (és a szomszédok idegeinek) szétcincálása nem volt teljesen hiábavaló.
Mikor a helyzet nálunk tarthatatlanná vált, először Andi fogadta be Frenkit - örök hála érte!. Egy kutyaiskola kenneljében lakhatott egy németjuhász kutya lakótársaként, beleszagolhatott a sok tanfolyamba, tanult mindenféle jót, akadályfutást, őrzés-védést. De a kennelt sem szerette, még onnan is kifurakodott valahogy és még egy rossz szokása kerekedett: emberi sarkakat harapdált. Így hát ott sem volt maradása, és ekkor... akadt mégis jelentkező, aki eljuttatta Frenkit egy faluba egy családhoz. Alig merek hinni a fülemnek, amikor azt hallom, hogy ott jól megvannak!

Ha az új gazdi vagy a kedves közvetítő olvassa ezt a bejegyzést, küldjön ám élménybeszámolót, nagyon szeretnénk olvasni!!!
 

Azok kedvéért, akik most tévedtek ide és elvesznek a sok bejegyzésben:

Frenki kutyát júliusban egy szépnek induló napon, a "gazdái" kidobták a kocsijukból Újpesten. Szegény Frenki napokig nem ment onnan sehová, várta vissza a családját.
Egyik éjszaka nagy vihar támadt és úgy megijedt, hogy sírni kezdett egy erkély alatt. Az ott lakó néni beengedte, de nem tudta megtartani.

Magunkhoz vettük ideiglenesen, hogy gazdát keressünk neki. Azonban Frenki hiába várta az új gazdi jelentkezését, nem nagyon érdeklődött senki.

Közben ivartalaníttattuk, beoltattuk, fülgyulladását kikezeltettük. Megtanult egy csomó mindent: ülni, feküdni, maradni vezényszóra, pórázon sétálni, higgadtabban viselkedni. Egy kis kutya lett az ideiglenes lakótársa, és vele is jól összemelegedett. Más kutyák közé is járt.

Persze sok tanulnivalója van még, de a legnagyobb baj végül abból kerekedett, hogy nem szeret egyedül maradni, talán pont azért, mert talált kutya és elhagyták már.

szeptember 16. kedd

Hú, jó régen írtam már, de a rövidhajú azt mondogatta, hogy túl mérges rám ahhoz, hogy leírja a jó kis kalandjaimat. De ma végre ráállt.

Asszem, azért volt rám zabos, mert még mindig ki voltam borulva, ha elmentek, úgyhogy egy ideig még valami panzióba is jártam, amíg dolgozott, de közben meg folyton gyakorolták az elmenést, és tegnap már nagy örömmel újságolták mindenkinek, hogy legalább 3 órát csendben elvagyok.

Én nem egészen értettem a dolgokat, mert én nagyon jól elvoltam azelőtt is.

Játszottam a Junkieval:

augusztus 26. kedd

Helló, hellóóó, hellllóóóó! Hol van a gazdijelölt?

A csajok szerint el sem kéne mesélnem, hogy mit csináltam ma éjjel, mert még ennél is kevesebben fognak értem jelentkezni. De szerintem ennél már nem lehet kevesebben.

Az úgy volt, hogy tök sokat gyakorolták az elmenést itthonról és én véget akartam vetni már ennek. Amíg aludtak, szépen a helyemre hordtam és átalakítottam a nyári cipőiket használhatatlanra. Hihi.

Ilyen szép lett a hosszúhajú szandálja:

Oly sokáig nyaggattam a "félhosszúhajút", hogy végre írt Triton is :)

Tritkó mindennapjai alant:

Sziasztok.

Triton vagyok, és a hosszúhajú kért meg, hogy meséljem el az én történetemet.
Hát gondoltam miért ne, anyu úgyis mostanában sokat van távol, mert ő is arra a nagyon népszerű helyre jár, ahová a haverjaim, Frenki és Junkie - a rettenetes véreb - gazdijai, amit valami munkahely néven említenek.Anyu mindig aszongya, muszáj oda elmennie, hogy meg tudja venni nekem a finom falatokat, és ilyen szép nagy labdákat.

augusztus 19. kedd

Nagy dolgok történtek, amióta nem írtam. Junkie elkezdett egy kicsit megváltozni.

Először beengedett maga mellé az ágy alá, ahol ő szokott félni, felsorolni sem tudnám mi mindentől, én meg azért kértem bebocsájtást, mert a rövidhajú a fülcseppentő izével üldözött.

Aztán persze játszotta tovább a főnököt, még a tányéromba is beleevett folyton: 

Végre rá tudtam venni anyut, hogy ne csak hetente egyszer szakítson időt a viselt dolgaimra.

Volt nagy ramazuri a hétvégén. Veszélyesen fütyült a szél, én tudtam, hogy baj lesz, ha fúj a szél, meg zörög az ablak az jót nem jelenthet. Egyszercsak jött egy hatalmas csattanás, egy nagy bumm, aztán hosszú csörr, és ott volt az ajtó millió apró darabban. Engem gyorsan bedugtak a szobába, így nem láthattam, hogy mi történik, egyébként is jobbnak láttam, ha elbújok az ágy alá, biztonságba. A lányok megmutatták később, hogy Frenki milyen bátor csávó volt, és ott nézelődött a katasztrófa övezet közepén. Nagyon vicces a világító szemeivel. Mint egy űrbéka. szerintetek nem?

Jó ideje nem írtam már, de akárhányszor kértem anyut, hogy írja amit diktálok, mindig volt valami hülye kifogása, szóval most az egész hétről be kell számolnom.

Frenki hihetetlenül veszélyes volt azzal a nagy tölcsérrel. Ő is elég ideges volt tőle, és hisztizett, ezért a csajok megkönyörültek rajta és leszedték. Mit ne mondjak, elég okosan viselkedett, nem is nyalta a fütyijét (nem tudom az mi, de ezt mondogatták a csajok, hogy ne nyald a fütyidet.) Fene egy gusztusa van.

Egész jól alakul viszont a viszonyunk. Gyakran fúródik a közelembe, de mindig hagy nekem helyet.

augusztus 15. péntek

Na most nem sorrendben megyek az eseményekkel, mert a ma esti nagy ramazurit el kell gyorsan mesélnem. Az úgy volt, hogy egyszer csak jött egy nagy szél, egy nagy durranás és csörrenés, a rövidhajú kiabált velem, és aztán egyszercsak át tudtam nézni az ajtón. Tyű.

Sőt arra is rájöttem, hogy lett egy másik különleges képességem is: át tudok menni a becsukott ajtón. A csajok mondjuk nem örültek egyik fantasztikus tudományomnak sem.

augusztus 13. szerda

Nem akar menni ez a kutya örökbefogadás. Pontosabban a kutya sem akar engem örökbefogadni. :-( Jó-jó tudom én, hogy az az örökre hosszú idő, de én pont addig lennék hűséges kutyus.

Ezt leszámítva már tök jól érzem magam. Voltunk megint a töketlenítő helyen, most egy doktorbácsi volt ott, és aszonta, hogy nahát, nincs is megnyalva a sebem, pedig nincs rajtam a tölcsér. A lányok nagyon büszkék voltak rám. Meg magukra.

A pisimet is megnézte ez a doktorbácsi egy távcsővel, és az is tetszett neki, meg az előző esti kakimról is beszéltek, ami olyan szép kemény volt, hogy a csajok fél óráig másról sem tudtak áradozni.

Azért még nagy játszások nem lehettek a hét elején, a csajok azt üzenik a rágócsonti gyártóinak, hogy az isten áldja meg őket, mert órákig lefoglal a csontijuk. Így szinkronrágtunk a Junkieval:

augusztus 10. vasárnap

Hát ez a tölcsér az agyamra megy, és nem is értem, hogy minek kell a fejemre!

Én már játszanék ezerrel, de alig lehet miatta. Úgyhogy bosszúból az ágyamon csak játszani vagyok hajlandó:

Már annyira unom magam, mert sétálni sem megyünk nagyot, meg nem engednek játszani senkivel, hogy sorra próbáltam az összes játékot:

augusztus 8. péntek

Na reggelit sem kaptunk, pedig már kopogott a szemem az éhségtől. :-( Sétáltunk egyet a rövidhajúval, de fényképet nem készített, aszonta a fülével nem tud, a két kezében meg két póráz van.

Aztán egyre izgatottabb szaga lett a csajoknak és egyszercsak elindultunk a kocsival a töketlenítő helyre. Na ott hasonlóan jó légkör és szagok voltak, mint a doktornéni nevűnél, aki a fülemet piszkálta, sőt még az is kiderült, hogy itt is van egy máshogy kinéző doktornéni nevű.

Nem túlságosan vártam, hogy sorra kerüljünk:

Augusztus 8:

Ez egy rohangálós nap volt, legalábbis a csajok rengeteget jöttek-mentek. Először is elvitték a Frenkit, és aztán hazajöttek nélküle. Már kezdtem örülni, hogy enyém itt a tér, de azért kicsit el is voltam kámpicsorodva. Aztán a Klári beszélt a kis dobozon, amin anyuval is szokott, úgy hogy anyu ott sincs (ez is a számomra érthetetlen dolgok közé tartozik).Szóval beszélt, aztán megint elmentek, és nemsokára jöttek is, és hozták kézben a Frenkit. Először  nem is tudtam, hogy a Frenkit hozzák, mert valahogy olyan érdekesen nézett ki anyu kezében az a nagy csomag. Aztán letették egy frissen kialakított nekünk való fekvőhelyre, amit én már előtte jól kipróbáztam, és egész kényelmesnek tűnt. És akkor jól szemügyre véve megláttam, hogy ez bizony a Frenki, csak űrkutyát csináltak belőle.                                                                             

Hát nem vicces?

Augusztus 4-5-6-7:

Lassan haladunk Frenki kutyával, pedig a csajok mindent megtesznek értünk, ezt be kell vallanom. Lett egy új életfilozófiám: Ami az enyém, az az enyém, és ami a tiéd az is az enyém. Pont. Enyém minden rágcsa:

Még mindig nagyokat sétálunk és szinkronban tanulunk:

Voltunk sétálni, hatalmasat. A brümmögővel mentünk odáig, és már Frenki is olyan szépen tud kocsikázni, mint én. Pedig ő nem szokott egyből behopizni, de én megtanítottam.

augusztus 7. csütörtök

Hú, ma elkaptam a csajok beszélgetését, hogy telefonált egy bácsi, hogy látott a neten, de mivel házőrző kutyát akart, nem adtak oda neki. Ezt megúsztam, mert házat nem szeretek őrizni, legfeljebb a gazdit úgy, hogy a nyomában vagyok. Családi kutyus szeretnék lenni, mitagadás, gazdiiii, hol vagy?

Azt mondták a csajok, hogy tegnap túl negatív voltam a Junkieval kapcsolatban, úgyhogy megerőltettem az agyam és eszembe jutott, hogy volt, amit együtt csináltunk.

Például itt együtt néztük, hogy milyen vircsaftot csap a copfoshajú, mert le akarják fényképezni:

Aztán együtt bújtunk a hosszúhajúhoz is:

augusztus 6. szerda

Hát pár napig nem írtam, mert lefoglaltak a napi teendők, főleg, hogy tisztázzuk, hogy ki kivel van. Azt ne is kérdezzétek, hogy hányan jelentkeztek gazdinak, mert még véletlen elsírom magam. :-(

Az a nagy helyzet, hogy ez a Junkie kutya csak nem akar kijönni velem. Az a fő gond, hogy szerinte őt kell jobban szeretni, szerintem meg engem kéne. Ha rövidhajú vagy hosszúhajú megjön, mindketten elsőnek akarjuk üdvözölni, elsőnek simit kapni. Ha megyünk valahová, elsőnek az ajtón kidugni az orrunkat, elsőnek beszállni a szállító gépbe. A csajok meg folyton tanakodnak, hogy akkor most mi van.

Én még mindig próbálok közeledni a Junkiehoz:

Mikor elmentek aludni a hosszúhajúval még sóhajtoztam is utána az ajtójuk előtt:

Augusztus 3.

Nem nagyon megy ez a barátkozás, mondjuk nem töröm magam agyon a próbálkozásban. Nem is tudom hogy hol kellene kezdeni, hogy most akkor én szabályozzam őt, vagy ő szabályozzon engem. Grr csajok, miért kellett ezt tenni velem? Kaptunk mindketten rágcsát, cipő alakút. Ez a szörnyű alak persze hogy velem szemben nyamogott rajta, hogy ezzel is idegesítsen.Na persze azért az rendes tőle, hogy nem akarja elvenni. Nem is adnám, olyankor mindig megmutatom a veszedelmes fogaimat, és akkor békén hagy. Ha a lányok ezt akarják, legyen itt, de nehogymár azt higyje hogy ő az úr. Muszáj kordában tartanom.

Egyébként nagyon beszari kutya, például mindig sír ha egyedül marad. Anyu reggel elment oda nem tudom hova, ahová rendszeresen eljár, de mindig visszajön, asszem a csajszik munkának hívják. Jó hely lehet, mert elég sokat mennek mind a ketten. Klári itthon maradt velünk, és felügyelt nehogy széttépjem a Frenkit. (Ezt mondogatják neki, úgyhogy feltételezem ez a neve) Aztán délután itthagytuk, és úgy sírt, mint én pici koromban. Szégyelném magam a helyében. Az egész nap egyébként marha uncsi volt, játszani sem igazán mertem, mert akkor mindig jött ez a böszme, és elment a kedvem az egésztől.

Augusztus 2.

Másnap korán keltünk, hogy anyu még el tudjon menni a dédiékhez, nameg énis el akartam köszönni. Cirmikó a macskahaver most nem volt túl szórakoztató, nem akart velem játszani, csak hűsölt fenn a szőlő tetetjén.

Próbáltam lehívni, de nem sok sikerrel :(

Junkie, (aki ugye a rettenetes véreb :) ) ma hazatért a vidéki nyaralásból. Írtuk már, hogy féltünk ettől a pillanattól és kiderült, hogy ez nem is volt teljesen alaptalan. Nem mondhatnám, hogy ez volt az első  látásra szerelem. Mindenesetre lehetne a helyzet sokkal rosszabb is.Ezentúl Junkie is tollbamondja gondolatait. :)

augusztus 1.

Anyu végre hazajött. Már nagyon vártam, mert ugyan jól éreztem magam a maminál, de azért anyu nagyon hiányzott. Mami már reggel mondta hogy "Jön anyád, és hazavisz". Nem tudtam hogy ennek örüljek-e vagy ne, mert alapjában véve sokkal jobbabb vidéken, egész nap velem volt vki, feküdhetek ágyon, és játszhatok a békákkal a Körös parton, cicákkal a dédiéknél, napozhatok a  fűben, szóval jódolgom van na.

augusztus 2. szombat

Ma nagyon hiányzott a hosszúhajú és valami balsejtelmem is volt, annyit aggodalmaskodtak a csajok Junkie kutya hazajövetele miatt.

A nyuszi sem vidított fel, csak kókadoztam:

Enni sem volt kedvem, amiben azért jó is van, mert rövidhajú ad a saját tányérjából.

Posztoltunk itt pár hónapja Tritónról, aki azóta Col-nál igazi gazdára talált. Hemu ennek a posztnak egyik kommentjében nagylelkű felajánlást tett, miszerint részben vagy egészben vállalná Tritkó ivartalanítását. Akkor nem volt erre szükség, most viszont Frenkinél felmerült ugyanez a probléma. Elég sokat rágódtunk a dolgon, de végül összeszedtem a bátorságom és megkerestem Hemut. (Sajnos a kocsi csináltatás, és Frenki orvoshoz hordása felemésztette a tartalékainkat) Félve emeltem fel a telefont, hiszen a neten írogat mindenki mindenfélét, nameg így ismeretlenül.. de Hemu komolyan gondolta, így Frenki kutyát jövőhéten megszabadítjuk két apró golyócskától. Gondolom a férfiak most fájdalmasan felszisszentek, de Frenkinek sokat segítünk ezzel. Reméljük hogy higgadtabb lesz, és így nagyobb eséllyel talál kutyabarátokat, ugyanis Ő most egy kanos kölyök, és minden kutya felé ezen szándékával közeledik.

Egy szó mint száz. NAGYON NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK HEMU.

augusztus 1. péntek

Ma figyeltem titokban, hogy mit írogat a rövidhajú a számítógépén és láttam ám, hogy a Kati néni (tudjátok, aki befogadott, amikor sírtam a viharban) lánya is segít a gazdikeresésben. Megbeszélték, hogy lakásba vagy bentalvással kertes házban lenne jó nekem. Meg hogy csak komoly gazdinak adnak, aki aláírja, hogy örökbe fogad. Hát nem nagyon tolonganak.

Emlékeztek a csipogós kacsámra? Hát az történt, hogy egyszercsak elhallgatott és nem csipogott többet, már nem volt mókás, és hogy rávegyem a kiabálásra, jól beleharaptam a fenekébe. Erre a gonosz csajok elvették, hogy ne egyek műanyagot. :-(

Itt még próbáltam szuggerálással rávenni a csipogásra:

július 31. csütörtök

Azért kezdek szomorú lenni, hogy senki nem választ engem kutyájának. Pedig rövidhajú folyton hirdeti a neten, hogy keresem, várom és nagyon szeretnék végleges helyen lenni, igazi-igazi gazdinál.

Ma délelőtt nem volt semmi érdekes, rövidhajú már egész jó ütemben ébred. :-)

Délután sétáltunk és találtam magamnak egy labdát, bár rövidhajú erősködött, hogy az valami fáról való termés.

Azután megérkezett hosszúhajú a munkából, itt örülök neki:

Ha kíváncsi vagy az előzményekre: 1. rész, 2. rész

július 29. kedd

Minden óvintézkedés ellenére rövidhajú ma ismét megszökött. Állítása szerint a kocsit kellett szervizbe vinni, és fél óra volt az egész. Szerintem sokkal több volt, és végig ki voltam borulva. Mikor megjött, az első örömködés után, csak bámultam rá, nem akartam elhinni, hogy tényleg visszajött.

Ezután megnyugodva megkerestem az itt-ott kirakott jutifalikat és elrágtam a rágókát, amit rövidhajú szerint azalatt kellett volna, amíg szervizben van, sírás helyett. Na de akkor nem értem rá a kétségbeeséstől.

Délután hosszúhajúval megint buliztunk egy kicsit:

Frenki kalandjainak folytatása:

július 27. vasárnap

A mai nap jól kezdődött, mert már 6-kor lementünk sétálni, közben hosszúhajú meg sajnos elment valami munkába. Később kiderült, hogy rövidhajú még nem akarja ám elkezdeni a napot, hanem visszadőlt az ágyába. Mikor felkelt, nagyon igyekeztem jelezni neki, hogy ki kell már mennem, mondta is, hogy na jó, készülődik. És bement egy egész pici szobába. De én már nem bírtam tovább és muszáj volt a kis szőnyegre pisilnem. Aztán ettől úgy megijedtem, hogy a nagyszőnyeget meg lehánytam egy kicsit. Előjött a rövidhajú és seperc alatt mindent észrevett. Izgultam, hogy mit fog szólni, de csak megsímogatta a fejemet, hogy nem baj, Frenki, én nem mentem le veled idejében.

Sétáltunk egy nagyot, ami tetszett, de azután... Közölte, hogy nincs itthon kaja, és meglépett!!! Szörnyen megijedtem, hogy örökre egyedül hagyott, és férfiasan bevallom,  még sírtam is egy kicsit. Végül mégis visszajött és csak annyit mondott könnyedén: szia Frenki, és megpaskolta a hátamat. Ezt is biztos valami szagirodalomban olvasta, hogy nem kell drámát csinálni az elválásból meg visszaérkezésből. De hallottam ám, hogy utána izgatottan telefonál a hosszúhajúnak, hogy ez a kutya egész végig hangosan sírt, még az utcán is hallotta. Na remélem, megjegyezte, hogy ne menjen el többet.

Délután megint sétálni voltunk, és egyszercsak szembejött a hosszúhajú és volt nála egy nagy szatyor, amiből kaptam egy igazi saját labdát! Állítólag látták, hogy hogy stírölöm a gyerekek labdáit.

Hazaértünk és a lányok megint megkergültek, esküszöm a doktornéni nevű óta valami baj van velük, fülre támadnak. Ilyen hosszú hegyes izékkel. Hosszúhajúnak azért sokkal jobban megy ez a dolog, az ő kedvéért már hagyom kicsit piszkálni a fülemet. Arra is ő jött rá, hogy nagyon szeretek kézben/ölben lenni, mert még kicsi vagyok. Na jóreggelt!