augusztus 10. vasárnap

Hát ez a tölcsér az agyamra megy, és nem is értem, hogy minek kell a fejemre!

Én már játszanék ezerrel, de alig lehet miatta. Úgyhogy bosszúból az ágyamon csak játszani vagyok hajlandó:

Már annyira unom magam, mert sétálni sem megyünk nagyot, meg nem engednek játszani senkivel, hogy sorra próbáltam az összes játékot:

Aludni meg a földön szoktam:

Esetleg az ágy aljában:

A csajok szerint már teljesen össze-vissza törtem a tölcsérem, mert mindennek nekimegyek vele. Naná, hátha egy ütközésnél végre leszakad...

Még ezt a csontit is alig bírtam rágni a tölcsérrel, de rájöttem, hogy az ágyam arra is jó, hogy megtámassza.

Azért a ma reggel jól indult, napoztunk a Junkieval:

Aztán játszottam a szőnyegen, ami rejtélyes módon eltünt, mikor pénteken lehánytam, de ma megkerült.

De aztán délutánra már nagyon ki voltam bukva, hogy folyton horzsol ez a tölcsér. Ugattam is meg ugráltam is, úgyhogy rövidhajú a tanárnénis játékkal akarta elterelni a figyelmemet. Most arra tanítom, hogy jutifalit ideadni, ha ott maradok, ahol vagyok, amíg ő egy kicsit elsétál. (Junkie meg csak szurkolt a pálya széléről.)

Na de estére már végképp begurultam, és sokszor kiabáltam nekik, hogy vegyék már le ezt a sz@rt, meg futosgáltam meg sírtam, meg vakartam (volna) a nyakam, úgyhogy vége valahára levették!!!! Azt mondták, hogy most szemmel tartanak és szerencsére nem rágom a sebem, éééés a legjobb, hogy rövidhajú azt mondta, hogy mellette alhatok az ágyban, hogy jobban szemmel tarthasson. Juhhéj, köszi, most már jól vagyok...

Jöhet a gazdi végre!