augusztus 13. szerda
Nem akar menni ez a kutya örökbefogadás. Pontosabban a kutya sem akar engem örökbefogadni. :-( Jó-jó tudom én, hogy az az örökre hosszú idő, de én pont addig lennék hűséges kutyus.
Ezt leszámítva már tök jól érzem magam. Voltunk megint a töketlenítő helyen, most egy doktorbácsi volt ott, és aszonta, hogy nahát, nincs is megnyalva a sebem, pedig nincs rajtam a tölcsér. A lányok nagyon büszkék voltak rám. Meg magukra.
A pisimet is megnézte ez a doktorbácsi egy távcsővel, és az is tetszett neki, meg az előző esti kakimról is beszéltek, ami olyan szép kemény volt, hogy a csajok fél óráig másról sem tudtak áradozni.
Azért még nagy játszások nem lehettek a hét elején, a csajok azt üzenik a rágócsonti gyártóinak, hogy az isten áldja meg őket, mert órákig lefoglal a csontijuk. Így szinkronrágtunk a Junkieval:
Mondjuk utána meg folyton el akarta venni az enyémet, a csajok győztek igazságot tenni.
És nem játszik ám velem, pedig többször odagurítottam neki a labdámat, de legfeljebb egy morgantással elveszi, vagy csak ül peckesen:
Egyszer azért egész közel feküdtünk egymáshoz:
Meg a rövidhajú ágyában is megvoltunk szépen:
De csak addig tartott a békesség, amíg nem akartam vele játszani. Azt állítja, hogy ilyenkor olyan hangosan ugatok, hogy lerepül a haja az ijedtségtől.
Azt mondják a csajok, hogy nem túl jó az étvágyam, de bezzeg, ha vacsi van, csak ímmel-ámmal adnak, ha már bevetettem a combratámaszkodós nézést,
Meg a szépen ülős kérést is. Itt már Junkie is csatlakozott az akcióhoz:
Képzeljétek! A rövidhajú varrt nekem egy kendőt. Elég sokáig vacakolt vele, ha én úgy tudnék ugatni, ahogy ő varrni, nem sokra vinném az életben, de azért nagyon örültem neki.
Ja és azt még el kell mesélnem, hogy a rövidhajú ma volt munkában és a hosszúhajú vigyázott ránk. És mikor hazajött úgy de úgy megdicsért, mert a Junkie elkezdett nagyon ugatni, mikor csörgött a kulccsal, de én már rájöttem, hogy azt nem szeretik és csöndben maradtam. Ilyen szeretgetést kaptam utána:
