Oly sokáig nyaggattam a "félhosszúhajút", hogy végre írt Triton is :)

Tritkó mindennapjai alant:

Sziasztok.

Triton vagyok, és a hosszúhajú kért meg, hogy meséljem el az én történetemet.
Hát gondoltam miért ne, anyu úgyis mostanában sokat van távol, mert ő is arra a nagyon népszerű helyre jár, ahová a haverjaim, Frenki és Junkie - a rettenetes véreb - gazdijai, amit valami munkahely néven említenek.Anyu mindig aszongya, muszáj oda elmennie, hogy meg tudja venni nekem a finom falatokat, és ilyen szép nagy labdákat.

Hát nemtom ezt hogy érti, mert én biztos forrásból tudom, Mogyoró, a Beagle haverom mondta, hogy ez úgy működik, hogy bemennek egy nagy ajtón, valami ABC feliratú épületbe, és kijönnek megpakolva mindenféle fini dolgokkal.Csak úgy, tök simán.
Szóval nem értem ez hogy függ össze azzal, hogy anyu minden nap elmegy hosszú időre, de biztos van valami értelme, mert nem hagyna egyedül, ha nem lenne muszáj neki.

A megmentésem előtti időszakról nem nagyon tudok beszélni, hála az égnek nem igazán emlékszem. Valószínűleg bántottak, mert a mai napig, ha leszídnak valamiért, rögtön görcsbe rándul a gyomrom és oan picire húzom össze magam, amekkorára csak tudom. Szerencsére anyu nem gyakran csinál ilyet.

Ottit már ismeritek. Ő volt az, aki megmentett engem. Nagyon jól bánt velem, bár amilyen állapotban voltam a kezdetekkor…sok mindent nem tudott velem kezdeni. De ezt ti si tudjátok, hiszen volt már erről szó. Elvoltam a keresztanyunál, jól bánt velem.Aztán egyszer, egy átlagosnak tűnő napon jött hozzánk egy néni. Amint megláttam egy éles nyilalást éreztem a szívemben. Először azt hittem, hogy szívrohamom van, de aztán ez a nyilalás valami nagyon kellemes bizsergésbe ment át. El is határoztam, hogy mostantól gyakran fogok erre a nénire nézni. Kedvesnek tűnt, rögtön gügyögött hozzám, megsímogatott. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy valami nagy és zajos izén ülök és Otti nincs sehol.Nem estem pánikba, ez a félhosszúhajú elég szimpinek tűnt. Egy kis lakásba vitt engem, az elején nem nagyon találtam a helyem, de persze mindent megtettem, hogy megszeressen, mert nekem annyira, de annyira szükségem van szeretetre, az átlagosnál legalább duplatripla annyira. Szal, aranyos voltam, de tényleg. Mindig bújtam, nem kakailtam be. Nyüszögni is csak egy kicsit nyüszögtem az elején, amikor egyedül hagyott, de aztán megszoktam, hogy mindig visszajön. Amúgy szerintem ez a nyüszögés dolog tök jogos, mert hát milyen dolog már, hogy fogják magukat és egyedül hagyják a szemük fényét. És honnan tudhatjuk, hogy tényleg hazajönnek? Szal ez gáz, én mondom gáz.

No, lényeg, a lényeg, hogy szépen lassan megszoktam, hogy ez a kedves néni, akit azóta elneveztem magamban anyunak, mindig visszajön, mindig ad enni, mindig levisz és nagyon, de nagyon sokat simogat, amit imádok. Nagyon megszerettük egymást, bár nem enlékszem kiskoromra, de azt hiszem sosem volt még ilyen jó dolgom. Soha ennyit még nem vakargatták a hasamat, felmehetek a kanapéra, és esténként odabújhatok anyu mellé az ágyra.

Nekem is csináltak olyan töktelenítéses valamit, hát az szörnyű volt, azzal a valamivel a fejemen, én is folyton nekimentem mindennek, de utána furcsa mód sokkal több minden kezdett érdekelni, és szinte kinyílt előttem a világ, mert addig egyfolytában minden pajtinak a popóját lestem, hogy vajon tudok-e valami ravaszságot csinálni. Fel se tűnt, hogy milyen egysíkú az érdeklődési köröm, de most jó, hogy mindenféle másra jut energiám. Például szétdobálni a dolgokat, és megdolgozni anyu cipőjét.

Az egyetlen, ami nem jó, hogy ahol mi lakunk, ott nincsenek füves részek, az pedig nagyon hiányzik, de anyu mostanában valami költözésről beszél és arról, hogy hamarosan annyi zöld lesz körülöttünk, hogy csak na.Hát én nemtom ez mit jelent, de remélem azt, hogy kiköltözünk a zöldbe.
Boldog vagyok és sose fogom tudni eléggé meghálálni Otti-nak, hogy nem hagyott ott azon a szörnyű napon, meghalni a bokorban, hanem magához vett és bemutatott anyunak.Mondtam Frenki pajtinak is, hogy ne szomorkodjon, valahol a világban van egy gazdi, akit neki teremtettek, és egymásra fognak találni.

Bár szerintem ez már meg is történt.