Augusztus 2.
Másnap korán keltünk, hogy anyu még el tudjon menni a dédiékhez, nameg énis el akartam köszönni. Cirmikó a macskahaver most nem volt túl szórakoztató, nem akart velem játszani, csak hűsölt fenn a szőlő tetetjén.
Próbáltam lehívni, de nem sok sikerrel :(
Hamar feladtam hát, és már csak azt vártam mikor indulunk már haza.Megint nagy rohanás volt, aztán persze ott álldigáltunk csomót a napon, mire bejött az a nagy kék, koszos, és ijesztő vmi. Mondjuk én nem nagyon értem ezt a dolgot. Felszállunk, akkor még ott van a mami, aztán nagy csattogás, zúgás, sok-sok időn keresztül, és mire onnan kiszabadulunk teljesen másol vagyunk. Most is elég rossz volt, el is bújtam egy jó kis sötét bungis helyre, amitől anyu idegbajt kapott, és elmondta vagy háromszor, hogy pedig most fürödtem. Nem tudom ez a két dolog hogy függ össze. 
Ugye milyen jó kis rejtekhely? Pedig akkor még nem is tudtam mi vár rám. Bár anyu magyarázott valamit, hogy ott lesz egy másik kutya, és kedvesnek kell lennem. Kedvesnek, na persze. Nem is vettem igazán komolyan, hiszen anyu tudja hogy én utálom a kutyákat, különben is, minek venne oda másikat mikor itt vagyok neki én, a világ legtündéribb ebje.
Szóval meg voltam nyugodva hogy egy rossz vicc az egész. A nagy kék zörgő valamiről átszálltunk egy másik nagy kék zörgő valamire, majd megint és végre ott voltunk, ahol már ismerős volt a környék. Olyan izgatott voltam, alig vártam hogy hazaérjünk, már hiányzott a Klári is, meg a játékaim is, meg a helyem is. Már a nagy szállító dobozban ami hazavisz, is olyan furcsa szag volt, éreztem a Kláriét, de olyan volt mintha valami idegen kutyának is ott lenne a bűze, nem akartam hinni az orromnak. Na majd felelősségre vonom ha felértünk gondoltam. De nem volt sehol!!! A játékaim sem voltak sehol, SŐT majd szomjan haltam, mert a nagy kék zörgősön nem szeretek inni, és még a tányérom sem volt sehol. Mérgesen néztem anyura, aki értett a szóból és adott inni, majd visszavette a cipőjét, és a rámakasztotta azt az izét, amitől nem tudok annyira elmenni amennyire én szeretnék. No ekkor már végképp gyanus lett minden, alig jöttünk haza, Klári sehol, és hova megyünk már megint?
És akkor megláttam, nem is tudom leírni azt az érzést. Ott volt mellette egy nagy kutya, aki ráadásul anyu életére tört, így mindenképp meg kellett védenem. Itt volt némi kavarodás, mert úgy tűnt ő meg a Klárit akarja megvédeni tőlem. Pont tőlem, ha-ha-ha. Nem is értettem miért nem zavarják már el innen, kénytelen voltam én intézkedni, de akkor meg leszidtak, nem értettem semmit. Utána meg mendegélni kellett fel-alá, és ezek ott örvendeztek, hogy jajj mennek egymás mellett. Nagy cucc, bár az lenne a legjobb ha ez a betolakodó eltűnne a balfenéken.Szóltam is anyunak, hogy menjünk már haza.
De mintha nem is értette volna mit akarok. Maradtunk, sőt még arra is rákényszerítettek, hogy közösen produkáljuk magunkat. Én sokkal okosabb vagyok, mint ez a rondaság, és ezt feltétlenül be kellett bizonyítanom. Ezek után ki tudja mit forralnak a fejükben. Így ültünk vezényszóra: (de én sokkal gyorsabban)
Mindemellett igyekeztem nagyon utálatosan nézni, hátha sikerül elűznöm. De nem akart eltakarodni. Végül nagy sokára mondták a csajok hogy megyünk haza. Navégre, ezt meg itthagyjuk ugye? Ugye lányok? Nem értették mit akarok ezért egyre kétségbeesettebb voltam. Hát még amikor beszállt velünk a szállítódobozba, és aztán meg bejött a mi ajtónkon!!!! Lányok, ti hagyjátok ezt? Hagyták a gonoszok. Na én ezt nem hagyom annyiban gondoltam, és rendesen megmutattam az összes fogam ennek a potyautasnak, hogy az én szobámba ugyan be nem jön. De a lányok mégis hagyták hogy bejöjjön. Kezdtem tényleg semmit nem érteni. Felkéretőztem a Klári ölébe, mert olyan régen szeretgetett már, meg különben is, a csajok az enyémek. Ekkora a szerelem:
Akkor egyszercsak nekem rontott ez a vadállat. Jól megtéptem volna a bundáját, ha nem szednek szét minket. Mégis mit képzel? Ezek után csak elmegy már innen. DE NEM!!! MARADT!!! Hihetetlen milyen pofátlanok tudnak lenni egyesek. Pedig mindenkinek jobb lenne ha lelépne, a csajok is tiszta idegesek miattunk. Hát nincs neked szived, te ronda fekete dög? Gondoltam bemegyek a házamba, ahová ő úgysem tud utánam jönnni, és nézek marha ellenségesen.Csak észreveszi már magát. 
Nagyon kitartó volt. Mintha rájött volna, hogy megijeszt a hevességével, egészen finoman közeledett. Kicsit megenyhültem, valamit magyaráztak a lányok is, hogy kivert kutya, meg szegénynek nincs gazdija, és gondoljak bele nekem milyen rossz lenne, ha az utcán csavargás után befogadna valaki, és ilyen ellenséges légkör fogadna. Asszem meggondolom. De nem tudom mi lesz ebből.
