augusztus 6. szerda

Hát pár napig nem írtam, mert lefoglaltak a napi teendők, főleg, hogy tisztázzuk, hogy ki kivel van. Azt ne is kérdezzétek, hogy hányan jelentkeztek gazdinak, mert még véletlen elsírom magam. :-(

Az a nagy helyzet, hogy ez a Junkie kutya csak nem akar kijönni velem. Az a fő gond, hogy szerinte őt kell jobban szeretni, szerintem meg engem kéne. Ha rövidhajú vagy hosszúhajú megjön, mindketten elsőnek akarjuk üdvözölni, elsőnek simit kapni. Ha megyünk valahová, elsőnek az ajtón kidugni az orrunkat, elsőnek beszállni a szállító gépbe. A csajok meg folyton tanakodnak, hogy akkor most mi van.

Én még mindig próbálok közeledni a Junkiehoz:

Mikor elmentek aludni a hosszúhajúval még sóhajtoztam is utána az ajtójuk előtt:

De egyszerűen nem veszi a lapot. Néha úgy érzem, hogy sosem leszünk egy hullámhosszon.

Másfelé nézünk:

Másfelé állunk:

 És nagyon nehéz néha ilyen szigorúan figyelő tekintetek és fülek mellett:

És közben hátrányos helyzetű lettem, mert kiderült, hogy Junkie üldögélhet ám ölben sokszor:

De azért a csajok rendesek is tudnak lenni.

Itt például megpesztrált a hosszúhajú:

Hassimit is kaptam. (Junkie meg ott pukkadozott.)

És mikor meleg volt nagyon, akkor összekevertek holmi szobanövénnyel és meglocsoltak. Először felháborodtam, de aztán rájöttem, hogy az eredmény számít, a hűsölés:

Azért eldönthetnék, hogy most kit sajnálnak.

Egyik nap Junkiet, mert szerintük ki sem mer bújni az ágy alól:

Másik nap meg engem, mert Junkie elmorog a kajástálamtól és elveszi az összes harapdálómat, pedig előtte ő nem is akart olyat:

Szóval csak úgy zúg a fejem a sok összevisszaságtól. De ma csúcsszuper dolog is történt. Elvittek minket egy nagy füves helyre, ahol játszottam nagykutyával:

Kiskutyával:

Akkor akadtam csak ki, amikor azt mondták a többi gazdinak, hogy már nem sokáig leszek ilyen tökös legény. Micsodaaaaa? Mire készülnek már megint?