augusztus 26. kedd

Helló, hellóóó, hellllóóóó! Hol van a gazdijelölt?

A csajok szerint el sem kéne mesélnem, hogy mit csináltam ma éjjel, mert még ennél is kevesebben fognak értem jelentkezni. De szerintem ennél már nem lehet kevesebben.

Az úgy volt, hogy tök sokat gyakorolták az elmenést itthonról és én véget akartam vetni már ennek. Amíg aludtak, szépen a helyemre hordtam és átalakítottam a nyári cipőiket használhatatlanra. Hihi.

Ilyen szép lett a hosszúhajú szandálja:

És ilyen menő a rövidhajú pár cipője:

Nem nagyon komáltak az ötletemet, a maradék cipőjüket meg azóta a polcon tartják.

Ez az elmenés gyakorlás meg úgy megy, hogy a rövidhajú tudományos alapokon próbálkozik és már napi 10-szer is elmegy egy egész picit, aszongya, hogy már tök nyugisak vagyunk induláskor és érkezéskor, csak közben nem kéne nyüszögnöm. Bár szerinte ez is haladás ahhoz képest, hogy eleinte úgy sírtam, mint akit nyúznak.

Ha meg hosszan el kell menniük mind a kettőjüknek, akkor szervezkedésbe kezdenek, és jön valaki felvigyázni. Már kétszer volt a Brigi nevű, aki a rövidhajú barátnéja és egyszer a hosszúhajú kolléganője, meg egy nagy nagyfiú meg egy kisebb nagyfiú. Na velük annyira akartam játszani, hogy a rövidhajú kicsit kétségbe is esett, hogy milyen eszetlen vagyok, de amikor nem volt itt, akkkor jól megvoltunk a srácokkal.

Csak az a baj, hogy szerintük ez nem mehet így sokáig, és folyton azt mondják, hogy van valami szipológus, Stefan Siman, aki simán megmondaná, hogy hogy lehetne engem jobban itthonhagyni. Hát én azt kötve hiszem.

Azért jó oldalaim is vannak ám. Például tudom, hogy nem szabad bemenni a fürdőszobába, így legfeljebb csak az orromat dugom be egy egész picit.

Hagyom, hogy a Junkie harapdálja a nyakamat:

És szépen ülök, ha készül a vacsi.

A sétákat szeretem a legjobban. Egyszer rövidhajú elvitt egy irtóhosszú sétára, hogy kimozogjam magam, és közben kicserélje azt a szájszorító izét, amiből akkorát vett, hogy a tátott számra volt csak jó.
Hazafelé meg kitalálta, hogy valami busz nevűvel jövünk. És hogy a szájszorító is azért kellett, hogy oda felszállhassak (még ha csak a nyakamban lóg is).

Hát elég ijesztő volt ez a busz. Dülöngélt alattam a föld folyton, de azért kicsit kinézelődtem az ablakon:

És a rövidhajú örült, hogy lehet velem utazni szépen.

Aztán mindjárt el is rontotta majdnem a szájfogómat, mert fordítva kapcsolta be. Neki is állt megszerelni, én meg nagyon figyeltem, inkább arra, hogy hogy lehet jól elrontani.

Egy másik sétánál meg kipróbáltam, hogy milyen is a Junkie kedvenc elfoglaltsága, a fűben hempergés. Mondhatom, klassz dolog.

NNa, bátor gazdijelöltek, gyertek már! Mert rossz ám ideiglenes kutyának lenni. Ülni is tudok ám, meg feküdni is, meg maradni is (egy kicsit).