július 31. csütörtök
Azért kezdek szomorú lenni, hogy senki nem választ engem kutyájának. Pedig rövidhajú folyton hirdeti a neten, hogy keresem, várom és nagyon szeretnék végleges helyen lenni, igazi-igazi gazdinál.
Ma délelőtt nem volt semmi érdekes, rövidhajú már egész jó ütemben ébred. :-)
Délután sétáltunk és találtam magamnak egy labdát, bár rövidhajú erősködött, hogy az valami fáról való termés.
Azután megérkezett hosszúhajú a munkából, itt örülök neki:
Aztán már nem örültem annyira. Először mert rövidhajú elment a kocsiért amiért sok-sok-sok pénzt kellett fizetnie. (Ha rám hallgatott volna el se viszi, úgyhogy magára vessen). De legalább most már ott volt a hosszúhajú és nem kellett egyedül maradnom.
Akkor sem lett jobb a kedvem, amikor megint mentünk a doktornéni nevűhöz, hogy megnézze, hogy van a fülem. Tudjátok, kocsi, ijedtkutyák, lefogósbácsi, pffff. :-( És azt még nem is meséltem eddig, hogy szájlefogót is raknak ott rám!
Doktornéni azt mondta, hogy szépen múlik a gyulladás a fülemből, de a mélyében még koszok vannak, úgyhogy a fülretámadásokat folytatni kell. Na még ez is!
Később tanítottam rövidhajút, hogy akkor is adjon jutifalit, ha lefekszem.
És a nap végén még játszottam egy nagyot hosszúhajúval, akivel az élet csupa móka és kacagás:
