augusztus 8. péntek

Na reggelit sem kaptunk, pedig már kopogott a szemem az éhségtől. :-( Sétáltunk egyet a rövidhajúval, de fényképet nem készített, aszonta a fülével nem tud, a két kezében meg két póráz van.

Aztán egyre izgatottabb szaga lett a csajoknak és egyszercsak elindultunk a kocsival a töketlenítő helyre. Na ott hasonlóan jó légkör és szagok voltak, mint a doktornéni nevűnél, aki a fülemet piszkálta, sőt még az is kiderült, hogy itt is van egy máshogy kinéző doktornéni nevű.

Nem túlságosan vártam, hogy sorra kerüljünk:

Aztán megvizsgált az új doktornéni és belecsípett valamivel a fenekembe. De udvarias volt, mert bocsánatot kért utána.

Kiültünk megint a székekre, és a rövidhajú ölbe vett, kezdtem megnyugodni:

Aztán minden egyre távolabbról hallatszott:

És lecsukódott magától a szemem:

Aztán bevittek egy szobába és megsimogattak még a csajok, de olyan messzinek tűnt a hangjuk és elköszöntek, én meg nagyon fáradt voltam ahhoz, hogy utánuk akarajak menni.

Aztán egyszercsak felébredtem és mit látok? Egy rácsos izében találtam magam, a fejem meg mintha megnőtt volna, nekiütődött mindennek, amikor még szerintem nem is ért oda. Na és a lányok meg nem voltak sehol. Nosza kiabálásba kezdtem, hogy hosszúhajúúúú! rövidhajúúúú! Szaruuuul vagyooook! Hol vagytooook? És ki akartam jutni onnan. Hallottam, hogy a doktornéni telefonál nekik, hogy mégse később jöjjenek, hanem akár már most, mert felpattantam és mehetnékem van.

Na nemsokára meg is érkeztek, én meg nagyon örültem, elindultam gyorsan kifelé, de útközben le kellett kicsi dőlnöm pihenni.

Aztán hazamentünk és a hosszúhajú ment helyettem is, mert én még nem tudtam teljesen egyenesen haladni.

Otthon körbe akartam szaglászni, de minden olyan lassú volt, a megnőtt fejem meg beakadt mindenhová, és olyankor értetlenül álltam egy ideig.

Aztán lefektettek és még Junkie is aggódott értem:

Sőt, ha összeakadtam vele, miközben menni próbáltam, nem morgott rám.

Mikor éppen nem barangoltam fel-alá (amitől a csajok elég idegesek voltak), akkor együtt szunyókáltunk kicsit.

És akkor sem morgott, mikor lehorzsoltam a fél oldalát a megnőtt fejemmel.

Na ilyen vagyok az új fejemmel, ha sétálunk (ja közben rájöttem, hogy az nem is a fejem, csak odaraktak egy izét, amit a lányok tölcsérnek hívnak, és amit nem tudok lekotorni a mancsommal a fejemről).

Aztán rövidhajú elment valahová és Junkieval vártuk az ajtónál:

És onnan a valahonnan hozott nekem új tányért meg mancsos plédet, hogy valaminek örüljek is. Azért annak sokkal jobban örültem, hogy a tányérba tettek végre ennivalót, még ha csak rizs volt is, meg szerencsére egy kis zuza.