Mostanában nagyon kerülgetnek a kutyás sztorik engem. Először Rocky keresése, aztán egy pécsi kutya, végül megláttam egy hirdetést, hogy egy Újpesten talált kutyust nem tud már sétáltatni a másik két kutyája mellett a megtaláló, és segítséget kér.
Elhoztuk, és most végleges, rendes gazdit keresünk neki, a régi gazdi ugyanis kitette egy kocsiból. Szegény kutyagyerek ott csövezett, és várta vissza a gazdinak hitt embert. Futkározott a négysávos úton, várt, várogatott, de egy esti vihar alkalmával, eltörött a mécses, keserves sírásba kezdett a megtaláló néni erkélye alatt, így bebocsájtást nyert...
A lakótársamnak - e blog szerzőjének - Junkie kutyája épp vidéken nyaral a "nagymamánál", így ő is belement a befogadásba, bár nagy aggodalommal gondolunk arra, hogy mi lesz, ha a ház úrnője hazatér.
A hercig szakállas, fekete, 10 hónapos kutyafiút Frenkinek neveztük el.
Addig is, míg jelentkezik egy szép jövőt biztosító gazdi - szerintem egy kerttel, de lakásba való bejárási engedéllyel felszerelt lenne az ideális - álljanak itt Frenki kalandjai úgy, ahogy tollbamondja...
július 23. szerda
Hát az úgy volt, hogy egyszercsak jött ez a rövidhajú meg a hosszúhajú. A Kati néni kinyitotta az ajtót, mi meg a két kutyahaverral kiszaladtunk és ugatva meg ugrálva üdvözöltük a vendégeket.