Először is álljon itt ez a kép.Ő Junkie, a kutyám.  Látszik hogy egy átlag méretű teniszlabda betölti a száját :) Ezen felül kb 5 kiló és olyan 25-30 cm a marmagassága. Ezek az adatok később lesznek fontosak. Jöjjön a sztori:

Néhány hónappal ezelőtt reggel fél 8 körül sétáltattam a kutyámat. Lakóövezet, autó elméletileg nem hajthat be oda a járdára, van egy sétány, kis zöld park, és a kis zöld park túloldalán egy általános iskola. Fél 8 után pár perccel végiggördül a járdán egy autó, anyuka gyermekét szállítja az iskolába. Megállnak, gyerek kiszáll, észreveszi a kutyát, amitől sikítófrászt kap, és üvöltve rohanni kezd. A kutya ijedtében a lábam mögé bújt (mert rendkívül bátor jószág ám :D) és onnan kezdett ugatni. Aztán felgyorsultak az események. Anyuka vérvörös fejjel kipattant a kocsiból, az utolsó pillanatban sikerült felkapni a kutyámat mielőtt belerugott volna. Üvöltött, hogy amennyiben mégegyszer meglát akkor kibelez, a kutyámmal együtt, stb. Hirtelen megdöbbenésemben nem is tudtam normálisan lereagálni a dolgot. Megragadott és rángatni kezdett, miközben egész közelről fröccsögött az arcomba. Kértem párszor, hogy engedjen el és hogy mégis mit képzel magáról, de úgy látszott nem is nagyon van magánál. Közben ezt a gyermeke végignézte, ahogyan anyuka problémát kezel a nyílt utcán. Végül minden türelmemet elvesztve elhangzott a számból némi idegbeteg némberezés, és degenerált kölyközés, amitől annyira elszállt az agya, hogy shimán felpofozott, majd megragadta a gyerekét és berángatta az iskolába. Eltartott egy darabig, míg ezt így rendbetettem magamban.

Mint a post elején említettem a kutyám kb 5 kilós, pici jószág, nem egy negyvenkilós véreb. Bevallom nem volt rajta póráz, és azt is hogy ott sosem szoktam pórázon sétáltatni, de teljes mértékben felelősséget vállalok érte. Soha nem bántott még senkit. Nem értem miért nevelik az emberek kutyaellenesre a gyerekeiket. Én mondjuk a gyerek helyében nem a kutyáktól, hanem anyámtól félnék.