Már jó ideje olvasgatok blogokat, egy ideje kommentezgetek is, de nyílvános blogba még sosem mertem belekezdeni. Aztán hétvégén történt valami annyira jó, hogy úgy gondoltam ezt talán megér egy posztot.

Szombaton este sétáltattam a kutyámat, s míg a barátnőm cigit vett a kisboltban  felfigyeltem az egyik ismerős kutyás srácra, aki hadakozik egy nagytestű kutyával. Odamentem hátha tudok segíteni. A kutya a srác tüzelő szukájának próbált udvarolni, amit egyikük sem vett jó néven. Végül nekik sikerült hazamenni, mi meg ott maradtunk a kóbor jószággal. Nyakörv volt rajta, tehát feltételeztük hogy elszökött valahonnan. Barátnőm felment hátha neten talál néhány telefonszámot, állatvédőket akiket fel lehet ilyenkor hívni, én pedig nekiálltam a kutyussal bóklászni a környéken, hátha keresi a gazdija. Szombat este volt, ilyenkor még az Illatos útra sem lehet kutyát leadni (mondjuk ez a megoldás meg sem fordult a fejemben). Végül hosszabb tanakodás után, úgy döntöttünk, hogy hazavisszük, mielőtt még méretétől megijedve valaki megveri, vagy elcsapja egy autó, vagy bármi baja esik. Reméltük keresi valaki, és ha mi meg azt a valakit keressük előbb-utóbb egymásra találunk.

Csináltunk képeket, plakátot, feladtunk hírdetéseket a neten. A szomszédok nagyon jófejek voltak hoztak neki csomó kaját. (nem voltunk felkészülve egy 40 kilós kutya etetésére, a száraztápot meg nem szerette). A Rákos úti klinikán megnézettük hátha van benne chip, de sajnos nem volt. Ezúton is köszönet a klinikának, hogy este 9kor ingyen ezzel foglalkoztak, illetve a saját kutyám megmentéséért, de ez egy másik poszt.  Másnap reggel a barátnőm elvitte arra a környékre, ahonnan sejtésünk szerint megszökött, és egy órát bóklászott vele le-föl a kis utcákban, de Bundás (addigra már ezt a nevet adtuk neki) nem úgy viselkedett mintha ismerős lenne neki a környék, illetve az utcán mászkáló embereknek sem volt ismerős. Csüggedten tértek hát haza.

Kicsivel később, éppen az újabb plakátragasztómenethez készülődés közben megszólalt a telefon. A gazdik szomszédja  neten felfedezte a kutyát, és azonnal telefont ragadott, 20 perc múlva pedig már itt is voltak érte. Ricsi (mint kiderült így hívják a jószágot) boldogan masírozott el tőlünk, egy utolsó farklengetést elejtve.  Ricsi gazdija egy 64 és egy 91 éves  idős néni, kisírták a szemüket a kutyus miatt, és egész éjjel nyitott kapuval várták haza.
Tegnap meglátogattuk őket. Ricsi farkcsóválva üdvözölt minket. Jó volt látni hogy jó helyen van és hogy mekkora örömöt okoztunk a két idős hölgynek azzal hogy hazakerült.