Nagyapám egy kicsi alföldi faluban nőtt fel, juhász volt. Egészen különleges kapcsolata volt a pulijaival. Gyerekként mindig csodálattal figyeltem az összhangot közöttük. Hédiről, élete első puilijáról szól az alábbi történet amelyet annak idején gyakran mesélt nekem.
Dédnagyapám egy nap, nőstény vadnyullal és 7 kicsivel tért haza a fagyűjtésből. A nagy nyulat megnyúzta, a kicsiket bedobta Hédi házába, hogy majd a kutya elintézi a többit. Maga is szoptatós anyuka volt, két kis bolyhos kölyköt nevelgetett már napok óta. Hideg tél volt, a birkák akolban, nem jártak legelni. Hédi koma is szabadságát töltötte ezekben a hónapokban és a gyerekneveléssel foglalkozott.  Amikor a kutyakölyköknek kinyílt a szemük és már mind messzebb elbóklásztak a háztól, nagyapám gondolta, kerül velük egyet a tanya körül, hagy ismerjék meg a "nagyvilágot". Ekkor jött az óriási meglepetés. Ahogy lehajolt a kutyahajlék ajtajához meglátta a 7 pici nyulat, amint a kutyájától szopnak. Kövérek voltak és egészségesek. Hédi rendben felnevelte mind a 7 tapsifülest. Amikor megnőttek sem hagyták az "anyjukat". Így esett, hogy a nagyapám lett a faluban a legkülönlegesebb juhász, aki 2 kutyával és 7 nyúllall járt legeltetni.