Hát kellett egy kis idő, mire feldolgoztuk a traumát, amit Frenki látogatása okozott... :-) és megírom ezt.
De! A lakás, a cipők és idegeink (és a szomszédok idegeinek) szétcincálása nem volt teljesen hiábavaló.
Mikor a helyzet nálunk tarthatatlanná vált, először Andi fogadta be Frenkit - örök hála érte!. Egy kutyaiskola kenneljében lakhatott egy németjuhász kutya lakótársaként, beleszagolhatott a sok tanfolyamba, tanult mindenféle jót, akadályfutást, őrzés-védést. De a kennelt sem szerette, még onnan is kifurakodott valahogy és még egy rossz szokása kerekedett: emberi sarkakat harapdált. Így hát ott sem volt maradása, és ekkor... akadt mégis jelentkező, aki eljuttatta Frenkit egy faluba egy családhoz. Alig merek hinni a fülemnek, amikor azt hallom, hogy ott jól megvannak!
Ha az új gazdi vagy a kedves közvetítő olvassa ezt a bejegyzést, küldjön ám élménybeszámolót, nagyon szeretnénk olvasni!!!